2010. október 15., péntek

Búcsúzóul
Mázsás kő szívemen,
Lelkem porba zuhant,
Mert a napfény Neked
Új utakat mutat.

Utolsó napodon
A Nap azért kelt fel,
Hogy a fény útjára
Téged elvezessen.

Sugárútján indulsz
Az örökös fénybe,
Meghívód pecsétje
Érvényes több éve.

Kínkeserv, gyötrelem,
Reménység és kétség,
Amíg a mai nap
Égi útra léptél.

Látom a mosolyod,
Amint visszanéztél,
S jelzed e világból
Többé már nem kérnél.

Fülembe cseng szavad,
Mikor elköszöntél,
Vigasztalva mondtad
Találkozunk mi még,

Valamikor... valahol...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése